A dibenzofurán a heterociklusos vegyületek közé tartozik: molekulája két aromás gyűrűt és egy 5-tagú furán gyűrűt tartalmaz. Dibenzofuránok alatt poliklórozott származékait értjük, melyek a dioxinokkal együtt keletkeznek pl. nem megfelelő hulladékégetés során, a PVC gyártásakor, erdőtűzben, megtalálhatók a cigarettafüst és a kipufogógázok komponensei között. Tulajdonságai, toxicitása is hasonlít a polilórozott dioxinokéra, ezért az Európai Unió is együtt szabályozza a két vegyületcsoportot (PCDD és PCDF).
Az ember számára az élelmiszerek tekinthetõk a legjelentõsebb forrásnak (marhahús, sajt és más tejtermékek, csirke, hal, anyanyatej). Az európai országokban a PCDD/PCDF becsült napi felvétele 1,5-2 pg/testsúly kg. Az élelmiszerekhez képest a levegőből származó terhelés elhanyagolható. 0,1 pg/m3 toxicitási egyenértékben kifejezett PCDD/PCDF szennyezettségi szintet feltételezve 0,03 pg/testsúly kg expozíció érheti az embert a levegőből. A jelenlegi alacsony koncentrációk miatt PCDD és a PCDF vegyületek nem jelentenek közvetlen humán kockázatot. Kiülepedésük után azonban a táplálékláncba bekerülve már számolni kell a közvetlen expozícióval. A dibenzofuránok közül a 2,3,4,7,8-pentaklór-dibenzofurán a legtoxikusabb (toxicitási egyenérték faktora TEF 0,5).
A talajba légköri szennyezõdések útján kerülnek. Nagyfokú perzisztenciával rendelkeznek, ezen vegyületek felezési ideje a talajban 12 év felett van. Ez a magyarázata annak, hogy a szennyvíziszap mezõgazdasági hasznosítása során a PCDD és PCDF a talajban fel tud dúsulni. A növények gyökérzetükön keresztül képesek felvenni.