Az ember környezetalakító hatásainak egyike a növény- és állatfajok szándékos, vagy véletlen elterjesztése olyan területeken, ahol azok természetes körülmények között nem jelentek volna meg. Az így megtelepedett fajok a legtöbb esetben emberi gondozást igényelnek az életben maradásukhoz, egyes fajok azonban az új területen is megtalálják a számukra megfelelő életfeltételeket. Ezek általában kis környezeti igényű, agresszív terjeszkedő stratégiát folytató fajok, és mivel az új környezetből hiányoznak a természetes ellenségeik, ezért gyors elszaporodásukszámos problémát eredményez. Egyes képviselőik (mint például a burgonyabogár, vagy a kukoricamoly) mezőgazdasági kártevőként jelentkezik, míg mások (például a harlekinkatica) őshonos fajok niche-ét betöltve a biológiai sokszínűség csökkentésében játszik szerepet.