Az élőgépes szennyvíztisztítási technológia alapjait a ‘80-as évek végén és ‘90-es évek elején fejlesztették ki az Amerikai Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában. A módszer kidolgozásánál kiemelt szempont volt a legújabb ökológiai tervezési elvek és ismeretek egységes felhasználása. Az élőgépek különlegessége a biológiai sokféleség lehetőségeinek maximális kihasználásában rejlik.
A természetes tisztítási folyamatok felgyorsításával a rendszer egyesíti a hagyományos eleveniszapos technológiák és a természetközeli tisztítási módszerek előnyeit. Az élőgépes technológia alapvetően az eleveniszapos eljárásoknál szokásos levegőztetett reaktorokból és az azokra telepített – mintegy 2-3000 fajból álló – ökoszisztémából épül fel.
A tisztításban a baktériumok mellett zooplanktonok, különböző növények, sőt kagylók, csigák és halak is részt vesznek. A magasabb rendű élőlények (kagylók, rákok, csigák, halak) amellett, hogy az ökológiai egyensúly fontos részét alkotják, érzékeny „műszerei” a vízminőség változásának. Az élőgépes technológia sok-cellás felépítésű. Az egyes cellákban a lebontás előrehaladásával más és más összetételű életközösség (ökoszisztéma) jön létre.
http://www.organicawater.com/download/ORGANICA_brochure_HU.pdf