Szaglás

Érzékszervi vizsgálatok

A szaglás a levegőben oldott anyagok észlelését jelenti. A legösszetettebb vegyi érzékelési mód. A gerincesek szaglóreceptorai rendszerint az orrban helyezkednek el. A szagérzet az evolúciós értelemben régi agyterületeken keletkezik. Ezeken a helyeken történik a belélegzett levegő és az ételek aromáinak elemzése.

A szagok körülvesznek, hatással vannak a mindennapjainkra, veszélyhelyzetre figyelmeztetnek (pl. gázszivárgás), az ételek ízéhez kapcsolódva fokozzák a gasztronómiai élvezetet. A kémiai molekuláknak nincs szaga csak az agyunk dolgozza fel a kémiai ingert és azonosítja a forrást.

Szagokat érzünk, ha a szaganyag:

- illékony (pl. a sók nem illékonyak), odoráns és részecskéje „mozgásban” van, a levegővel eljut a szaglóhámig (szippantás, szimatolás);

- általában funkciós csoportot tartalmaz (pl. –SH, –SR, –CHO, >CO, CH2OH, –COOR, stb -ozmofor csoportok);

- zsíroldékony: feloldódik a szaglóhám váladékában, így eljut a receptorsejtekhez (nátha gátolja a szaganyag beoldódását a receptorsejtek közé).

A receptorhoz való kötődést és a küldött információt a molekula tulajdonságai szabják meg: mérete, alakja, szerkezete, felszíni szerkezete, töltése.

A szaghatás mérése az olfaktometria. Ezzel a módszerrel a szagkoncentrációt határozzák meg emberi érzékszervi vizsgálat során. A szagmintát áramló tiszta levegőhöz keverik különböző koncentrációban a szagészlelésig. A szagészlelésnek 3 fokozatata van. A szagkoncentráció mértékétől függően megkülönböztetünk

1. szagészlelési (éppen érezzük a szagot),
2. szagazonosítási (felismerjük a szagot),
3. kellemetlenségi küszöböt.

Szaghatás mérése és érzékelése (olfaktometria):

–  emberi ORR (szabvány szerint)

– referencia anyag az n–butanol szagküszöbének meghatározása alapján választják ki a „mérő-orrokat”.

- Mérrőorr 20-80 ppb között kell érzékelnie az n-butanolt.