Kötőanyagok

Kötőanyagokat a szemcsék közötti összetartó (kohéziós) erők kialakítása céljából alkalmaznak a megfelelő állag elérése érdekében. Hatásuk kettős: granuláláskor a szemcsék, majd pedig a kész tabletta kellő szilárdságát biztosítják.

A legtöbb kötőanyag természetes anyag, sem az emberi szervezet sem a környezet számára nem jelent különösebb terhelést.

Leggyakrabban cellulózt és etil-cellulózt használnak erre a célra. A cellulóz teljesen természetes eredetű, és kiürül a szervezetből. Az etil-cellulóz mesterségesen előállított, szintetikus anyag, térfogatnövelőként is alkalmazzák az élelmiszeriparban.

Más, kötöanyagként haszált szerek:

- keményítő,

- laktóz,

- di- és tri-kalcium-foszfát,

- Macrogol 4000 és 6000,

- arab mézga (gumiarabicum): növényi gyanta. Többféle akácfa belsejéből kiszivárgó bomlástermék, amelyből ipari módszerekkel ragasztószer, kötőanyag nyerhető.

- algin, alginsav vagy nátrium alginát: Tengeri algából nyert növényi szénhidrát. Ez a viszkózus anyag a barnamoszatok sejtfalában nagy mennyiségben fordul elő. Az alginát jó vízmegkötő képessége miatt testsúlycsökkentő készítményekben, a papír- és textilgyártás során is alkalmazzák.

- lecitin: bár ritkán és kis mennyiségben használják adalékanyagként ki kell emelni előnyös tulajdonságait, hiszen a szervezetben csökkenti a koleszterin szintet, segíti a sejtfal (sejtmembrán) folyamatait.

- szorbitol = szorbit: cukoralkohol. (Használják még nyírkosító-, édesítő-, és vivőanyagként is). A lecitinhez hasonlóan csak ritkán használják kötőanyagként, első sorban a vitamintabletták esetében.