Kálium a legnagyobb mennyiségben a földkéregben fordul elő, ásványi anyagok formájában, mint például a földpátok és agyag. A kálium formák az időjárás hatására átalakulnak, ami megmagyarázza, hogy miért található nagy mennyiségben az elem a tengerben (0,75 g/liter).
Az ásványi anyagokat bányásszák, szilvin, karnallit és alunit formában. Az első világháború előtt a főbb bányászati területek Németországban voltak, ahol monopolhelyzet alakult ki. Ma a legtöbb kálium ásványt Kanadában, az USA-ban és Chiláben állítják elő. A világ termelése körülbelül 50 millió tonna/év és a tartalék, több mint 10 milliárd tonna körül lehet.
Élettani hatásai:
A kálium alapvető fontosság elem, a szervezetben nagyrészt oldott állapotban K+ formájában, a sejteken belül, a sejtplazmában található és a sav-bázis egyensúlyokért, az idegrendszer ingerület átvitelért, az izomműködésért és a sejtek energiaellátásáért felelős. Megtalálható zöldségekben, gyümölcsökben, burgonyában, húsban, kenyérben és tejben is, a nátriumhoz hasonlóan szinte minden élelmiszerben. Ezért a mindennapi beviteléről külön nem kell gondoskodni, mivel túl nagy mennyiségben problémákat is okozhat. Például a vese hibás működése mögött általában kálium felhalmozódás áll és szívverési zavarokhoz is vezethet.
Kálium por vagy köd belégzése irritálhatja a szemet, orrot, garatot, tüdőt, tüsszögést, köhögést és torokfájást idéz elő. Magasabb expozíció folyadék felhalmozódást okozhat a tüdőben vagy akár halált is. Bőrrel és szemmel való érintkezés esetén súlyos égési sérüléseket, maradandó károsodást okozhat.
Környezeti hatásai:
A kálium, a nitrogén és a foszfor alapvető fontosságú makroelem a növényeknek. Jelenléte a talajban elengedhetetlen a mikroflóra normális működéséhez, a növények növekedéséhez és a takarmányozáshoz. Befolyásolja a fotoszintézist, az energiatermelést, a szén-dioxid ellátás és a növényi tápanyagok felvételét. A növények növekedéséhez viszonylag nagyobb mennyiségben kell rendelkezésre álljon a környezetben. Az alacsony káliumszint esetén megfigyelhető tünetei: korlátozott növekedés, csökkent virágzás, alacsonyabb hozamok és alacsonyabb minőségű termékek. A vízben a magas káliumszint kárt okozhat a csírázó magról nevelt növényekben, gátolja az egyéb ásványi anyagok felvételét, valamint csökkenti a termés minőségét.