Vegyjel: Ge
|
Rendszám |
32 |
|
Atomtömeg |
72.59 g/mol |
|
Elektronegativitás |
1.8 |
|
Sűrűség (20°C-on) |
5.3 g/cm3 |
|
Olvadáspont |
937 °C |
|
Forráspont |
2830 °C |
|
Atomsugár |
0.137 nm |
|
Ionsugár |
0.093 nm (+2) ; 0.054 nm (+4) |
|
Izotópok |
9 |
|
Elektronszerkezet |
[ Ar ] 3d10 4s2 4p2 |
|
Első ionizációs energia |
761.2 kJ/mol |
|
Második ionizációs energia |
1537.0 kJ/mol |
|
Harmadik ionizációs energia |
3301.2 kJ/mol |
|
Negyedik ionizációs energia |
4409.4 kJ/mol |
|
Felfedezte |
Clemens Winkler 1886-ban |
A tiszta germánium, egy kemény, fényes, szürkésfehér színű, törékeny félfém. Egyetlen módosulata létezik, amely gyémántrácsban kristályosodik, a fizikai és kémiai tulajdonságai pedig hasonlítanak a szilíciuméhoz. Levegőn stabil, vízzel, savakkal és lúgokkal szemben ellenálló, de a salétromsav képes feloldani.
Alkalmazások:
A germánium egy fontos félvezető, főleg a tranzisztorokban és az integrált áramkörökben. Ezekben a germániumot gyakran kis mennyiségű arzénnel, galliummal vagy más fémmel szennyezve alkalmazzák. A germánium és a germánium-oxid infravörös tartományban átlátszó, ezért infravörös spektroszkópokban és más optikai eszközökben, mint például nagyon érzékeny infravörös érzékelőkben alkalmazzák. Nagy refrakciós és diszperziós képessége miatt oxidjai nagylátószögű kamera és mikroszkóp objektívekben használhatók.
Szerves vegyületei egyre fontosabbak, a kemoterápiában.