A mikroorganizmusok minőségi maghatározása különböző szintű vizsgálatokkal lehetséges. A különféle módszerek eredményeinek összegzésén alapul a jellemzésük és azonosításuk. Az ismeretlen mikroorganizmus meghatározásánál az azonosítandó faj jellemzőit vesszük alapul. A fajt a genomja határozza meg. De a genomot - ma már igen, - de korábban nem tudták direkt módon vizsgálni. Viszont a gének jelenlétének és működésének számos biokémiaia és morfológiai következménye van, amit viszont már régóta ismernek és megvannak a vizsgaálati módszerek is. De még ennél fontosabb, hogy a beszerzett adatokat legyen mihez hasonlítani, ahogy egy bűnöző ujjlenyomata is csaka kkor hazsnálható azonosításra, ha van az összes bűnöző ujjlenyomatáról egy adatbázisunk. A mikroorganizmusoknál a hagyományos adatbázisokat a morfológia és anyagcsere jellemzők, esetleg bizonyos kémiai építőkövek alapján állították össze. Ma már a genetikai jellemzőkről, az egyes mikroorganizmusokat jellemző illetve azonosító nukleotidsorrendekről is vannak adatbázisok, tehát a modern géntechnikákat is alkalmazhatjuk a sejtek azonosítására. Mindezen jellemzők összefüggenek, hiszen a gének kódolják azokat a fehérjéket (enzimek) amelyek meghatározzák a sejtek anyagcseréjét és morfológiai tulajdonságait.
- A tenyészetek mikroszkópikus jegyei.
- Mikromorfológiai tulajdonságok.
- Festődésük, különböző színezékkel szembeni viselkedésük.
- Tápoldatokban, táptalajokban előidézett biokémiai, enzimes változások.
- A szaporodás optimális körülményei.
A minőségi vizsgálatok során figyelembe kell venni, hogy a mikrobák egyes tulajdonságait a környezeti tényezők nagymértékben befolyásolják. Így például a sejt mérete és alakja a tenyésztési módtól függően eltérő lehet. Idős sejtek gyakran képeznek eltorzult involúciós alakokat. Egyes sejtekben sokoldalúsággal (pleomorfizmus) találkozhatunk. További nehézséget jelent, hogy egy faj egyedei is különbözhetnek, másrészt különböző fajok sok tulajdonságban hasonlítanak egymáshoz. a felmerülő nehézségek ellenére szigorúan definiált tenyésztési körülményeket alkalmazva és nagyszámú jellegzetességet vizsgálva az adott mikroorganizmus meghatározható.
BME Vegyészmérnöki Kar Tanszéki Munkaközösség (1993) Ipari mikrobiológiai gyakorlatok, (Szerkesztő: Puskás, A.) Műegyetemi Kiadó, Budapest